Header Ads

Rostás Gusztáv a helyi cigányteleptől az orvosi egyetemig. "Tartozok ennek az országnak, meg fogom szolgálni a belém fektetett bizalmat!”

Rostás Gusztáv a helyi cigányteleptől az orvosi egyetemig. "Tartozok ennek az országnak, meg fogom szolgálni a belém fektetett bizalmat!”



Az öcsödi Rostás Gusztávnak már kisgyermek korában megjósolták: biztosan a sitten végzi. Az iskolakerülő srác minden balhéban benne volt, ismerték is a faluban, mint a rossz pénzt. Aztán történt egy baleset, és minden megváltozott.

Ahogy minden öcsödi cigánynak, Gusztávnak is a cigány az anyanyelve. Gyerekkora ugyanúgy telt, mint a többi gyereknek a cigány telepen: naphosszat csavargott a folyóparton, és ha csínytevésről volt szó, nem kellett tanácsot kérnie. Kiváló szakismeretre tett szert abban, hogyan keserítse meg napszámban dolgozó apja és háztartásbeli édesanyja mindennapjait. Miután a telepi óvodát kitűnő eredménnyel elvégezte, Gusztáv bekerült a helyi általánosba, és mivel a falunak nem telt külön cigány iskolára, de még külön cigány osztályra sem, a cigány padsor tanulója lett. Naná, hogy az utolsó padban.


„Nem nagyon érdekelt az iskola, és az iskola se volt nagyon kíváncsi rám. Nem tanultam semmit, csak a szünetekre vártam, azt az egyet nagyon szerettem. ” – emlékszik vissza gyerekéveire Gusztáv.

Mindezek ellenére, vagy épp ezért közepes eredménnyel végzi az általánost, közben azért szavalóversenyekre is jár, mert igen könnyen ragadnak rá a versek. Ady a kedvence. A versenyeket általában meg is nyeri. A másik kedvence a foci. Súlyos sérülés miatt kórházba kerül. Maradandónak mutatkozik: lenyűgözi az orvosok és az ápolók „humánus és felelősségteljes” munkája. Egy éves otthoni lábadozása miatt csúszik a középiskola, de nem tétlen. Erős késztetés hajtja, hogy amit csak lehet, megtudjon az orvoslásról. Egy bökkenő van csak, a cigánytelepen elég nehéz erről információt szerezni. Megoldja. Megszerzi az első könyvet. Mit szépítsünk, pénze nem lévén, ellopja Dr. Donáth Tibor anatómiai atlaszát. A lábadozás alatt le nem teszi, elbűvölve lapozgatja.

Bár az otthoni környezet nemigen noszogatja a továbbtanulásra, azért jelentkezik egy szakmunkásképzőbe. Asztalosnak. Jó szakma, szép szakma – gondolja, bár semmi fogalma róla. Két hónap után hazamegy az iskolából, ez nem neki való! Ismét egy év semmit tevés. Jó úton van arra, hogy elkallódjon.

Egy dolog érdekli még mindig, de az otthon gondosan elrejtett anatómia könyvnek nyoma vész. A családból valaki megtalálta, és kidobta. Másodszor is megszerzi, és onnantól nem csupán lapozgatja, de immár egy évvel bölcsebben behatóan tanulmányozza, oda-vissza megtanulja. Egy szerdai napon – ez neki nagyon fontos, onnantól minden sorsfordító napra emlékszik az életében – jelentkezik a szolnoki egészségügyi szakiskolába. Először azt se tudta, van-e ott ilyen, csak remélte. Elment napszámba, hogy az útiköltséget (1220 Ft a retúr – naná, hogy erre is emlékszik) kifizesse.

„Dilo shavo san, tu so keres?” Azaz kicsit szabad fordításban: Hát mit gondolsz, te bolond? „Úgyse vesznek fel!” Mondják neki a telepen. Maximális pontra írja a felvételit. Az anatómiai kérdéseknél a szervek mellé odaírja a latin elnevezéseket is. A kiértékelés után kiszólítják, mert erre aztán nem számítottak! Meg arra se, hogy egy félszeg telepi cigány gyerek produkálta. Záporoznak rá a kérdések: „Miért akarsz ápoló lenni? Milyen céllal jöttél ide? Mit akarsz az élettől?” A megszeppent fiú minden kérdésre csak azt tudja mondani: nem tudom. Hogy is tudná kifejezni, amit csak érez: mérhetetlenül boldog és büszke. „Soha senki nem bízott bennem, hogy viszem valamire, csak az apám.”

Új élet kezdődik. Iskola és kollégium. „Minden nap felelni kellett. Nekem is, a csóri cigány gyereknek. Láttam a megdöbbenést a tanár arcán, ami hamar mosollyá változott a válaszaim hallatán. Úgy mentem oda, hogy nekem elég lesz a kettes, de ötössel végeztem”. – mondja Guszti a rá jellemző elmaradhatatlan huncut mosollyal a szája sarkában. A szakmunkás bizonyítvánnyal a kezében már biztos a dolgában. Küldetést érez, tudja, mi a dolga a világban: orvos lesz!

Ehhez azonban először kellene egy érettségi. Bekopogtat a szolnoki Dr. Hegedűs T. András, vagy ahogy sokan ismerik, a „Roma Esély” iskola ajtaján. Három évet tölt el az iskolában, kérésére emelt szinten tanulhatja a biológiát és a kémiát, sőt még különórákat is vesz. Megkér, említsük meg Vaczkóné Mészáros Hermina és Botka Lajos tanárokat, akik a legtöbbet tették érte. A gimi végén meghívást kap egy féléves képzésre a SOTE cigány orvosképzési programjára is. A Dr. Rosivall László által indított kezdeményezésnek köszönhetően végzi Gusztáv most is az egyébként igen költséges egyetemi képzést. Azt mondja, nem volt könnyű beilleszkedni. Életében először került „gázsó” környezetbe.

„Hát figyelj, bementem rendesen, baktalósan. Vágod, felnyírt telepi séró, napszemüveg, raj cipő. Ott meg csupa finom népek. Eléggé kilógtam. Volt, hogy nem akartak beengedni a campusra. Nem hitték el, hogy ide járok. Mondjuk, a csajoknak rögtön bejöttem.” A tanulmányok se mentek könnyen, egy évbe telt, mire belerázódott. Az anatómiában persze igen jó, ma már az első éveseknek tart szakmai gyakorlatot. Nem tudjuk kihagyni, hogy a jövőbeni tervei kapcsán az egészségügy honi helyzetére, és sorstársai jellemző kivándorlására rá ne kérdezzünk. Kivágja magát: „Olyan orvos leszek, akinek nem számít a bőrszín, és biztos vagyok benne, hogy a segítségre szorulók anyagi helyzete sem. Tartozok ennek az országnak, meg fogom szolgálni a belém fektetett bizalmat.”


Otthon az, hogy tanulok, nem nagyon jó fényt vet rám, de már most nagyjából lassanként megbékülnek vele. Kiestem a férjjelöltek közül, elbúcsúzhattam a potenciális feleség jelöltektől is, hiszen itt tanulok a fővárosban és nem számíthatnak rám mostanában otthon a családalapításban sem, de nem baj. Nekem most más, fontosabb céljaim vannak.

Szóval a családalapítás, meg a hagyomány az kicsit nálam háttérbe szorult mostanában. Ha nem sikerülne megszereznem a diplomát ne adj isten, akkor szerintem haza se mehetnék többé, mert az akkora szégyen lenne. De sikerülni fog, sikerülnie ke

Szívből gratulálunk az eddig elért eredményéhez, és további sok sikert a céljai és álmai eléréséhez Gusztávnak!

Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!