Header Ads

Reméltem, hogy sosem jön el Ez a pillanat, ma mégis megtörtént. A kisebbik lányom elém állt és azt mondta: Anya! Sajnálom, de...

Reméltem, hogy sosem jön el Ez a pillanat, ma mégis megtörtént. A kisebbik lányom elém állt és azt mondta: Anya! Sajnálom, de...





Bíztam benne, hogy sosem jön el Ez a pillanat de ma megtörtént az, amitől titokban már régóta rettegtem! A kisebbik lányom elém állt és azt mondta: „Anya, én elmegyek innen”– és bár azonnal görcsbe rándult a gyomrom, és elindult a gombóc a torkomban felfelé de nem tudtam és most sem tudnék mást mondani mint azt, hogy: „Megértelek”.

Ez várható volt, már érlelődött egy jó ideje. Tudtuk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a dolog. Csak maga a pillanat volt kérdéses, hogy Mikor? Igazából csodálom is, hogy miért csak most mondta. Ugyanis két diplomával, két nyelvvizsgával, szó szerint alig boldogul itthon, pedig nagyon sokat dolgozik. Persze én ezt valahol tudtam tudat alatt.. Tudtam, és vártam a bejelentést. És azt gondoltam, hogy felkészültem rá ennyi idő alatt...

Hát nem. Higgyétek el, az ilyenre nem lehet felkészülni. Pedig azt hittem, erős vagyok és leszek, ha eljön a pillanat, de nem megy. Nem tudok, és nem is akarok erős lenni. Nem akarok ott állni a reptéren, búcsúzkodva, könnyes szemmel - erősen ölelve a gyerekemet, kapaszkodva belé, hátha mégis meggondolja magát.

Mert tudom, hogy nem fogja. Ha mégis megtenné, én nem engedném... „Menj, kicsim, mert itt nincs már jövő".- sajnos.. ” Mert, bár nem könnyű az élet, mégis ideköt a hosszú évek alatt felépített életünk, az otthonunk. De előbb-utóbb az otthonból már csak ház lesz, rideg, kihűlt téglarakás, amelyből eltűnik az öröm, a nevetés. Marad az egyre komorabb hallgatás, a hiányérzet, és a fájdalom.

Tudom, az a világ rendje... , hogy a gyerek elhagyja az otthonát, és egy új - önálló életet kezd. A leválás a szülőkről már pár éve megtörtént nálunk, de egy városban maradtunk, így sokszor összejövünk, van, hogy csak egy futó ölelésre. Most pedig marad a telefon, a Skype, facebook.

Őszintén mondom elborzaszt, hogy ma, Magyarországon egyre több család tapasztalta, tapasztalja meg mindazt a fájdalmat, amit én most itt élek át. Hogy szinte minden sorstársam, anyák, apák, nagyszülők kimondatlanul is tudják, a búcsú nem rövid időre szól. Ez már nem játék, sose volt az. Ha minden így marad, akkor véglegesen elveszítjük gyermekeink közelségét.

Márpedig úgy tűnik, hogy semmi nem akar változni, vagy ha mégis, csak rosszabb lesz. Addig, amíg olyan emberek, akik nem hajlandók kinyitni a szemüket, amíg büszkén hangoztatják, hogy az ország szárnyal, amíg dicsekednek azzal, hogy kormánypárti politikusokkal való véletlen találkozások során – a megtiszteltetéstől, hogy leereszkednek hozzájuk, az egyszerű kisemberhez, kótyagosan a boldogságtól – „üzenik a Viktornak, hogy tartson ki”, addig nem fog itt változni semmi. És addig sem, amíg leüvölthetik a fejünket, mert mi még be merjük vallani azt, hogy nem támogatjuk ezt a kormányt, mert átlátunk a mesterkedéseiken, a trükkjeiken, mert nem gyűlölünk velük együtt egy idős férfit, más nemzethez, más valláshoz tartozó embereket.


Az egészségügy mára már oda jutott, hogy egészségtelenné vált. A kórházak bejáratához kis túlzással, de lassan ki lehetne tenni: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” És mindeközben az embertelen miniszter veri a mellét, hogy mennyi CT-t adtak a kórházaknak az elmúlt évek során, de bezzeg az "elmúlt nyolc év!" Én személy szerint több olyan kórházról tudok, ahol az emberek által adott egy százalékból, és/vagy multik adakozásából vettek CT-ket, életmentő készülékeket.

Higgyék el, nem akartam ebbe az egészbe belekeverni a politikát, mert rosszul vagyok tőle, de úgy gondolom, azért azt mindenki érzi, sőt látja, tapasztalja, hogy ok - okozati viszony van a dolgok között...

Nem szégyellem elmondani, hogy én most ebben a percben zokogok, üvöltök, egyszerre, ebben a sorrendben. A tehetetlen fájdalomtó és dühtől.. Nem kívánom senkinek. De tényleg. Lehet nemsokára én is csomagolni kezdek.....

S.A.

Kérlek osszátok, hogy ez a történet minél több emberhez eljuthasson! Köszönjük!

Forrás

Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!