Header Ads

Ma reggel sajnos egy elképesztően szomorú történetnek voltam szem - és fültanúja! Ráadásul az egész kétszázötven forint miatt! Remélem ez csak egy rossz álom volt és nem a valóság...

Ma reggel sajnos egy elképesztően szomorú történetnek voltam szem - és fültanúja! Ráadásul az egész kétszázötven forint miatt! Remélem ez csak egy rossz álom volt és nem a valóság...





Az alábbi történetet, Váczy Laura tette közzé, az egyik facebook csoportban! Most szeretnénk mi is veletek megosztani. Nagyon elkserítő írás és sajnos újra bebizonyosodott, hogy mennyire közönyösek vagyunk mi magyarok!

Sziasztok, ezt muszáj megosszam veletek.. Pest, Örs vezér tere, az egyik péksütis bódé. Már sokszor megfogadtam, hogy nem vásárlok ott, mert minden más feledik pultos hiper bunkó, de istenem, a vevőket sem kell félteni, mindenkinek lehet rossz napja, és a többi. Minap siettem, beálltam a sorba, előttem madárcsontú, alacsony, hófehér hajú, nagyon öreg néni, 85+. Rendezett külső, házilag ondolált haj, sötétzöld dzsörzéblúz, az a tipikus dédi... Nézegeti a pultba kirakott mindenfélét, látszik, hogy bizonytalan. Rosszul lát, nagyothall, ez rögtön kiderül, ahogy a pultos rádörren: Tessék! Mit adhatok? Néni nem hallja, még mindig bizonytalanul nézi a rengetegféle árut. Pultos még nagyobbat dörren: Tessék kérni!!! A néni rámutat az egyik kroasszonra: tessék mondani, ez sós? Pultos: Nem! Néni: Tessék? Pultos ordítva: Nem!!!! Édes!!!! Tessék kérni!

Néni: Én valami sósat szeretnék... Pultos rámutat az apró sonkás batyukra: ez jó lesz? Néni nem hallja, mit kérdez a nő, visszakérdez:Tessék? Pultos már tajtékzik: Ez sós!!!! Jó lesz, vagy mi az isten?

- Itt már közbe akartam lépni, hogy segítsek, mert kezdtem magam rosszul érezni. - Néni nagyon halkan, félve mondja: Három darabot szeretnék... (- három apró falat az egész, érzem, hogy baj van...-) Pultos zacskóba dobál három sonkásbatyut, feldobja a mérlegre, majd kicsapja a pultra a zacskót: 250 forint. Néni: Tessék, mennyi? Pultos ordítva: 250!!!! A néni ebben a pillanatban szó nélkül kifordul a sorból, nincs ennyi pénze, ez teljesen világos... Előveszem a pénztárcámat, hogy kifizetem neki, ezalatt a pultos: Nab*zdmeg! (?)- és a zacskót felmarkolja, majd hátradobja (??) a bódé hátsó részébe. Én ezen - pedig láttam már karón varjút - teljesen lesokkolódtam, kezemben a nyitott pénztárcával nem tudtam eldönteni, hogy a pultost küldjem el a jó édesanyjába, vagy a nénivel próbáljam meg felvenni a kontaktot. És ez a két másodperces lefagyás elég volt arra, hogy -magam sem értem, hogyan, hiszen ilyen gyorsan nem közlekedhet senki- a néni eltűnjön a tér forgatagában.



Sehol nem volt már, percekig kerestem, hová tűnhetett és hogyan? Egész nap nagyon rosszul éreztem magam emiatt... Kétszázötven forint. Emberek... "emberek"?! Arra kérlek titeket légyszíves Osszátok ezt meg, lássa csak kis hazánk, hogy sajnos a közöny és embertelenség még mindig nagy úr nálunk itt nálunk.. Ja és az idősekkel szembeni tisztelet hol marad?! Szomorú vagyok, nagyon szomorú..."

Forrás

Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!