Header Ads

Rutinműtétre feküdt be a feleségem ebbe a magyar kórházba - Az eszközök és a tudás megvolt de egy dolog mégis hiányzott! Ezért kellett meghalnia:

Rutinműtétre feküdt be a feleségem ebbe a magyar kórházba - Az eszközök és a tudás megvolt de egy dolog mégis hiányzott! Ezért kellett meghalnia:




Első ránézésre ez nem egy ritka eset, azonban ha mögé nézünk, elénk kerül szinte minden eleme annak az önpusztító világnak, amelyikben élünk.

Megrázó történet napjainkból:

Az, hogy mi szerepel a kórlapján, a halál okaként nem számít, hiszen mást jelentenek a statisztika kozmetikázott, vagy olykor valós számai, hiszen a vége mindig ugyan az, leállt a szíve és meghalt. Meghalt, de nem a betegségében, hanem egy primitív, elkerülhető kórházi fertőzésben! A ma vidéki beteg emberének dillemája, hogy (feltéve, ha van pénze) egy viszonylag tiszta és jól karbantartott vidéki kórházba megy, ahol nagyon kevés már a jó orvos, vagy elmegy Budapestre, ahol sok helyen elhanyagoltak az intézmények, de még meg van a szükséges képzettség, tudás, tapasztalat.

Barátomék az utóbbit választották, elmentek a ma is a régi nevén emlegetett Honvéd Kórházba. Tervezett rutin műtéttel indult az út a halálhoz, azonban az altatós jogosan új irányt szabott a folyamatoknak, mert súlyos szívproblémát diagnosztizálva, két nap alatt egy lábműtétből, szívműtét lett. Az eszközök és a tudás megvolt, azonban a tisztaság hiányzott, aminek a következménye egy kórházi fertőzés lett, eszméletvesztéssel és minden velejáró következménnyel.

Azt sem lehet mondani, hogy az orvosok nem tettek meg mindent, mert tették a dolgukat és megkezdődött egy élet-halálra menő küzdelem, amelynek első fordulóját a barátom felesége nyerte meg. Ezt követte a füredi szívkórház, majd a kiújuló, vagy visszatámadó, vagy újólag megkapott fertőzés, a szervezet leállása, a halál. A fájdalom és a düh nincs messze egymástól, most még a fájdalom elnyomja a düh megjelenését, de érzem, hogy itt mászkál a tehetetlen tenyeremben, amely már viszket!



Ő már nem tud semmit tenni, nem tud kiállni, és nem tudja elmondani, hogy mi történt, hallgat a végtelenben. Nem alakított történelmet, nem csinált hatalmas dolgokat, nem volt világbajnok, és még sok minden nem volt, de volt feleség, anya, nagymama, volt egy családot összetartó jelenség, volt mosolya, kíváncsisága, szeretete, rácsodálkozása, finom étele és egy mára már el és letűnőfélben lévő igazi vidéki polgári kultúrája. Valójában egy átlagos magyar állampolgár volt! Elment az értelmetlenül beszerzett fertőzéstől, ugyan úgy, mint sok más társa ebben az elhanyagolt hazában! 


Lehajtom fejem, mert így szokás, nem kiabálok, mert az nem szokás, ő már a maga létező, vagy nem létező útját járja, de mi itt maradtunk ebben az egyre érthetetlenebb országban!

Kérlek oszd meg, hogy minél több ember értesülhessen erről a történetről!

Forrás

Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!