Header Ads

Tegnap este a Tescoban voltunk, ahol valaki ellopta a táskámat, benne egy Ipad-el! Ami ezután történt, attól leesettem az állam a földre! Még most is alig merem elhinni!

Tegnap este a Tescoban voltunk, ahol valaki ellopta a táskámat, benne egy Ipad-el! Ami ezután történt, attól leesettem az állam a földre! Még most is alig merem elhinni!





Sokszor elvesztem a hitem az emberekben, mert hajlamos vagyok - társaim nagy többségéhez hasonlóan - először a rosszindulatot észrevenni másokban. (pl. mikor beszállok a metróba és nem lép arrébb az ajtóban álló, hogy én is beférjek, általában villámokat szóró szemmel elküldöm magamban Mucsaröcsögére; vagy ha kiengedek valakit az ajtón és nem köszöni meg, fejben már is megkapja a "paraszt!" billogot)

Hát most kaptam egy leckét az élettől: Karácsonykor a barátom meglepett egy ipad-del, ami azért is volt szívmelengető ajándék, mert inspirációnak szánta a munkámhoz, amiben akkor éppen megtorpanva éreztem magam (kreatív munka).

Azóta nem telt el nap, hogy ne használtam volna: 32 GB képpel-videóval és rengeteg jegyzettel gazdagítottam, és persze az összes munkám hozzáférését is tárolja.

Tegnap este kimerülten szédelegtünk az Arena TESCO-ban. Valószínűleg a fáradtság számlájára írható, hogy annyira nem figyelve rá, csak egy béna vászonszatyorba bugyoláltam be az ipad-et és úgy raktam bele a bevásárlókocsinkba, majd leszakadtam a többiektől és percekig bámultam az éretlen zöld banánokat a gyümölcsosztályon.

A lényeg, hogy míg távol voltam, a barátom valószínűleg egy másik bevásárlókocsit fogott meg, ami üres volt és azzal haladtunk tovább a miénk helyett. Nekem is már csak este jutott eszembe, mikor hazaértünk, hogy 'ÚRISTEN, hol van az ipad?!?!?!?!?!'
Ma reggel megszakított sírógörcsök közepette hívogattam az Aréna Pláza összes diszpécserét és biztonsági apparátusát, mert meg voltam róla győződve, hogy valaki kiemelte a kosarunkból, és kereket oldott vele. Aztán 100 reménytelen hívás után a 101. kontakt számon egyszer csak egy kedves férfi hang fogadott: " na és mi is volt pontosan abban a vászontáskában?"

Akkor már tudtam, hogy egy angyali embertársam megtalálta és nem haza rohant vele, hanem az információs pulthoz, ahonnan végül a talált tárgyak osztályán landolt. 100 szónak is 1 a vége:



NAGYON KÖSZÖNÖM NEKED kedves Idegen!: Mert megmaradnak nekem az emlékeim, a munkáim, a legkedvesebb ajándékom, de leginkább azért, mert visszaadtad nekem az emberekbe vetett elveszettnek hitt- bizalmamat!

Egy Hős vagy!

Kérlek segítsetek, hogy eljuthasson ez az üzenet ehhez a csodálatos emberhez! Osszátok! Köszönöm!

Forrás

Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket ismerőseiddel!