Header Ads

A tegnapi napon olyan csodának voltam fültanúja a 30-as buszon, amit még élek nem felejtek el! Bárcsak több édesanya gondolkodna így! Szerinted is a "nap anyukája" lett ezzel?

A tegnapi napon olyan csodának voltam fültanúja a 30-as buszon, amit még élek nem felejtek el! Bárcsak több édesanya gondolkodna így! Szerinted is a "nap anyukája" lett ezzel?





A tegnapi nap, egy fiatal anyuka ült velem szemben a 30-as buszon, tüneményes kislányával. A párbeszédükre lettem figyelmes. Nem beszéltek hangosan de jól lehetett hallani. Nekem Ez a hölgy volt a " tegnapi nap anyukája " cím nyertese! Roppant tanulságos beszélgetés volt. A kicsi végig a két kezében tartotta, simogatta anyukája kezét, mint kiderült, a körmeit tanulmányozta:

- Anya nekünk miért nem olyan a körmünk, mint X-nek, olyan kiállós, színes és csillogós?

- Mert azok műkörmök, úgy építették neki rá a saját körmeire.

- Ha hazaérünk, építünk majd nekem is olyat?

- Nem, az gyereknek nem való.

- Neked miért nincsenek műkörmeid, anya?

- Szerintem az én körmeim így is szépek. (És tényleg...)

1-2 perces csönd után a kislány témát váltott:

- Képzeld anya, ma séta közben láttunk egy nagyon kövér nénit. Mindenhol hatalmas volt, itt elől (mutatta), hátul (ezt is mutatta) és így körbe-körbe. Vicces volt, nevettünk rajta a többiekkel.

- Ha én néznék úgy ki, engem is kinevetnél?



- Dehogy, akkor is szeretnélek!

- És mit szólnál hozzá, ha mások nevetnének rajtam?

- Sajnálnálak és nagyon szomorú lennék!

- Látod, kicsim, ezért nem szabad senkit sem megbámulni és kinevetni a külseje miatt! Nem akarjuk, hogy mások bánkódjanak, ugye?

Forrás

Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha neked is elnyerte a tetszésedet!